Posted by on január 25, 2018

A hölgy visszatérően megköszönte, hogy felvettük gyakornoknak a céghez. Miért? Mert néhány egyetemi hallgató elhitette vele, hogy „az olyan emberek, mint ő” mindig a sor végére kerülnek, amikor „olyan emberek” foglalkoztatnák, „mint én”.

Ki vagyok hát én? A nevem Mathieu Lozar és a Dél- és Nyugat-Európa területért felelős kimenő értékesítési vezető vagyok a CupoNation cégnél, és a németországi Münchenben székhellyel rendelkező Black-Friday.sale cégnél. Minden hónapban egész Európa területéről kapok gyakornoki pályázatokat, és e diákok közül jónéhányan hozzánk kerülnek gyakornokként a nemzetközi üzleti környezet munkatapasztalatainak megismerése céljából.

Ki volt a hölgy? A marketing területén tehetséges nő. Igen erős portfólióval rendelkezett, biztos tapasztalattal, jó jegyekkel, és ami a legfontosabb: voltak elképzelései arról, hogy hogyan tudna hozzájárulni a „CupoNation csapat” munkájához. Kész volt tanulni és kész volt a közreműködésre, és ez a kettő az én szempontomból valóban fontos. Egyetemi végzettsége viszont nem volt. Másfajta magánintézményben tanult, amely ugyanazt a képzést kínálta, és ezért azt gondolta, hátrányban van.

Számomra nem az a fontos, hogy hol tanultál, hanem az, hogy merre tartasz. Természetesen vannak bizonyos határok – „az élet kemény iskolája” nem elegendő! De ha felsőfokú oktatás mellett döntöttél, akkor egy cél elérése mellett kötelezted el magad. Megtetted a rád váró sok lépés közül az elsőt, és azt mondtad magadnak: „Időt és pénzt áldozok erre, mert el akarok oda jutni.”

Ez az ott sok mindent jelenthet. Tanár, újságíró, tervező vagy pszichológus … a végzettség kiválasztása teljes mértékben rajtad múlik. A legfontosabb, hogy van egy célod, és annak elérésére összpontosítasz. Nem költözöl Münchenbe egy másik városból, ha csupán „érdeklődgetsz” az iránt, hogy mi van ott.

Ha valaki rendelkezik biztos és megfelelő tanulmányokkal, akkor lehetséges munkavállalóként érdeklődök iránta. Ha kizárólag egyetemi hallgatók érdekelnének, akkor sok tehetséges emberről lemaradnék. Ne érts félre, egyetemi hallgatókat is alkalmazok (számos rendkívül tehetséges ember van közöttük), de számuk nem magasabb a más felsőoktatási intézményből alkalmazottakénál.

Van, ami sokkal többet ér, mint a fokozatok. A tehetségről van szó, a tanulni akarásról, a közreműködni akarásról és nem utolsósorban az éhségről. Azokról az emberekről, akik boldogulni akarnak és a legtöbbet kihozzák magukból céljaik eléréséért. Nekem ez számít, nem az, hogy milyen fokozatú iskolában végeztél.

Nem beszélhetek minden modern vállalkozás nevében, de az a benyomásom, hogy a legtöbben hozzám hasonlóan gondolkodnak. Így ha az tart vissza a máshol tanulástól, hogy „az egyetem az egyetlen lehetőség”, akkor szabadulj meg ezektől a félelmektől és kövesd a vágyaidat.

Forrás: https://ec.europa.eu/eures/