Posted by on november 29, 2016

A szülők szerepe a pályaválasztásban

Szülői beszélgető kör a középiskolás diákok pályaválasztásának segítéséről

Reflexiós levél

Az alábbi reflexiós levélben röviden bemutatom a Salamon Ernő Gimnáziumban végzett pályaorientációs munkám kereteit, tapasztalatait, valamint bemutatok egy, a közelmúltban megvalósított pályaorientációs tevékenységet.

Nevelési tanácsadóként azt tapasztalom, hogy a középiskolás diákjaink egyre nagyobb arányban érzik a szükségét annak, hogy felnőtt kísérete mellett gondolják végig azt a belső, önismereti utat, mely eredményeképpen megtalálják a kapcsolatot a saját identitásuk, öndefiníciójuk és valamely pályakép, szakmai szerep között. Egyéni beszélgetéseink során azt tapasztaltam, hogy a pályaválasztási döntésük folyamatában, az önmagukról és jövőjükről való gondolkodásban többnyire magukra vannak hagyva a környezetükben, főként a családjukban levő felnőttek részéről, mindez egy ál-önállóságot, felnőttséget sugallva feléjük. Sajnos azonban a „te döntsd el, a te életed, mi nem szólunk bele” szülői attitűd gyakran szorongást vált ki a fiatalokból a szabadság, önállóság érzete helyett. Szintén szakmai tapasztalat, hogy annak ellenére, hogy végzőseink többnyire tájékozottak, döntésképesek, és valamennyire körvonalazott jövőképpel rendelkeznek, mégis bizonytalanok, szorongók a jövőben való beválásukat és sikerüket illetően. Ennek következményeként biztosítékokat várnak a jelenben azzal kapcsolatban, hogy jó döntést hoznak, sikeresen fognak tartós állást kapni, beválni a választott szakmájukban, és helytállni a munkaérő piacon. Amint a rendelkezésünkre bocsátott szakanyagokból is kiderül, a munkaerőpiacon már jelenleg is 5-7 pályakorrekció valósul meg az emberek aktív munkavállalói léte során, illetve , hogy azon munkakörök 65%-a, amit a pályaválasztási döntés előtt álló, jelenlegi  generáció fog betölteni, még nem is létezik. Ahhoz, hogy a jövő állásait fiataljaink majd betölthessék, főként rugalmasságra, nyitottságra, kreativitásra, problémamegoldó képességekre, illetve reziliens hozzáállásra lesz szükségük. Ehhez tisztában kell lenniük a saját értékeikkel, erősségeikkel, kevésbé előnyös személyiségvonásaikkal, és képesekké kell váljanak arra, hogy rugalmasan alkalmazkodjanak a változó kihívásokhoz. Ebben a folyamatban jelentős szerepe van a szocializációnak: a családnak és iskolának. Tapasztalatom szerint az oktatási intézményekben (a saját intézményünkben is) a pályaorientációra úgy tekintenek tanárok, diákok és szülők egyaránt, mint alkalmi, időszakos segítségnyújtásra, mely főként a végzős évfolyamokat érinti, és mely elsődlegesen tájékoztató jellegű. Kiemelt fontosságú lenne a pályaorientációnak folyamatként való értelmezése, amelyben lényeges szerepet kapna a „képessé tétel” elve és gyakorlata, az önmenedzselési képességek fejlesztése, a konvertálható tudás gondolatával és jelentőségével való ismerkedés, valamint  a reziliens hozzáállás erősítése.

A családok szerepének a tekintetében felvetődik az a kérdés, hogy  az X generációhoz tartozó, mai negyvenes éveiket élő szülők, akik részben a kommunizmus éveiben, részben a rendszerváltás kezdeti szakaszában szocializálódtak, jártak iskolába, és választottak szakmát, milyen módon tudnak támaszai lenni a gyermeküknek a pályaválasztási döntésük folyamatában, milyen mértékben van rálátásuk, információjuk arról a világról, ami fele a fiatalok tartanak. A tapasztalat az, hogy idegenkednek attól, hogy részt vegyenek a gyerekük pályaválasztási döntésének a folyamatában, és bár foglalkoztatja őket a gyermekük jövője, nem találják az eszközeit annak, hogyan tudnának támaszai lenni a döntés folyamatában.

A szülők szerepe a döntési folyamatban abban jelentős, hogy visszajelzést, tükröt biztosítsanak az identitásukat és pályaképüket kereső serdülők számára, vegyenek részt a lehetőségek közös átbeszélésében, képviseljék meglátásaikat, szem előtt tartva a fiatal egyéni döntésének a szabadságát. A szülő jelenléte érzelmi támaszt és biztonságot nyújt, a ráhagyás, a „rád bízom, a te életed, te dönts el” szülői attitűd, a szülő kivonulása a döntés felelősségéből viszont inkább bizonytalanságot és magára hagyottságot kelt a fiatalokban és kevésbé szabadságot. Fontos feladatnak tekintem tehát a pályaorientációs munkámban, hogy megtaláljam a szülőkkel való találkozás módjait és színtereit, a pályaorientáció folyamatába való bevonásuk lehetőségeit, módozatait.

Első lépésként kolléganőmmel fókuszcsoportot hirdettünk meg a tizenegyedikes (utolsó előtti éves) diákok szüleinek „A szülői jelenlét szerepe a végzős fiatalok életpálya képének és pályaválasztási döntésének a támogatásában” címmel. A szülőkkel való beszélgetést az alábbi kérdések mentén szerveztük meg:

  • Hogyan tud a szülő építő módon társa lenni a serdülőnek abban, hogy közösen átbeszéljék a pályaválasztási döntése különböző elemeit, vetületeit?
  • Hogyan tudja a szülő képviselni úgy a gyereke választásával kapcsolatos meglátásait , hogy azok építő jellegűek legyenek?
  • Milyen módon tud a szülő érzelmi támaszt nyújtani a döntés előtt álló gyerekének?

A szervezésben, a szülőkkel való kapcsolatfelvételben az osztályfőnökök segítségét kértük, az intézményben pont soron következő szülői értekezleteken ismertették a szülőközösségnek a felhívásunkat. A fókuszcsoporton való részvétel teljes mértékben önkéntes volt, nem kértünk előzetes bejelentkezést.  Húsz szülő vett rész a fókuszcsoportos beszélgetésen, melyen sikerült átbeszélnünk a szülői viselkedésnek olyan összetevőit, melyek támaszt nyújtanak a döntés előtt álló fiatalnak: kommunikációs nyitottság, elérhetőség, a serdülőkori életkori sajátosságok figyelembe vétele. Fontosnak tartottuk képviselni a szülők felé annak a jelentőségét, hogy ők maguk is reziliens attitűddel vegyenek részt a gyermekük életpályájának a támogatásában: fogalmazzák meg gyermekük számára, hogy melyek az erősségeik, erős oldalaik, ők maguk pedig legyenek nyitottak, rugalmasak, bízzanak a gyerekük tudásának a konvertálhatóságában, alkalmazkodó képességükben.

A beszélgetés során szerzett tapasztalatok megerősítettek abban a felvetésemben, hogy bár a pályaválasztás folyamatában a szülő támogató jelenléte nagyon fontos, ennek ellenére sok szülő eszköztelennek, tájékozatlannak és főként tanácstalannak érzi magát a gyereke pályaválasztási döntésével, életpálya képével kapcsolatban, szükség van tehát a szülőkkel való pályaorientációs tevékenységre.

A képzés tartalmi egységét képező hat leckéből számomra az egyik legerőteljesebb üzenet az, hogy fontos eljuttatni a fiatalok és szülők felé a VUCA – világ típusú működés realitását, szükségszerűségét, és a reziliens hozzáállás jelentőségét. Reményeim szerint ez által gazdagodik és tágul perspektívájuk a jövőképüket, életpályájukat tekintve, és szembe megy azzal a jelenlegi nagyon erős üzenettel, hogy „jól dönts, mert egy életre döntesz”, és „legfennebb váltasz”, melyek bizonytalanságot és tanácstalanságot váltanak ki úgy a fiatalból, mint a szüleiből.

 

   Gyergyószentmiklós,                                                                         Jánosi Rekeczki Katalin,

2018. október 28.                                                                                  iskolai tanácsadó